A Type 2 EV töltő megfelel a nemzetközileg elismert IEC 62196-2 szabványnak, amely meghatározza a hétcsapos csatlakozó elrendezését és a funkcionális biztonsági követelményeket. Kialakítása támogatja az egyszeres fázisú (230 V) és háromfázisú (400 V) váltóáramú tápellátást, így alkalmazható lakó-, kereskedelmi és közterületi infrastruktúrában egyaránt.
A kulcskapcsolók közé tartoznak:
A legtöbb esetben lakóépületekben található, egyfázisú Type 2 csatlakozások kb. 7,4 kW teljesítményt tudnak szállítani 32 A áramerősségnél. Ugyanakkor a háromfázisú rendszerek – amelyeket gyakrabban láthatunk kereskedelmi létesítményekben vagy társasházakban – általában 11 kW-ot (16 A-nél) és 22 kW-ot (32 A-nél) közötti teljesítményt képesek kezelni. Bár technikailag lehetséges, a magasabb áramerősségek – például a 63 A – gyakorlatban alig terjedtek el, mivel a legtöbb autó beépített töltője nem képes ilyen nagy teljesítmény kezelésére, és az elektromos hálózatok sem épültek ki ilyen igények kielégítésére. A háromfázisú rendszerek fő előnye azonban a hatékonyságuk: amikor az áram több fázison keresztül oszlik el, ahelyett, hogy egyetlen fázison haladna keresztül, a vezetékek hűvösebbek maradnak. Egyes tesztek szerint ez a módszer kb. 40 százalékkal csökkenti a hőfelhalmozódást a szokásos egyfázisú csatlakozásokhoz képest.
Type 2 alapvetően egy Csak váltóáramos (AC) interfész , és nem biztosít helyet a nagyfeszültségű egyenáramú áramkörök számára. Architektúrája szándékosan elhagyja az akkumulátor közvetlen töltéséhez szükséges nagy átmérőjű, folyadékkal hűtött csatlakozókat – olyan funkciókat, amelyek a CCS vagy CHAdeMO típusú egyenáramú gyorstöltőszabványokban találhatók meg.
A Type 2 töltés másképp működik, mert az autóban elhelyezett, ún. fedélzeti töltőegységtől – vagyis az OBC-től (onboard charger) – függ. Ez az alkatrész a hálózati váltakozó áramot egyenárammá alakítja át, amelyre az akkumulátorcsomag szükséges. Ám itt van egy korlátozás: még akkor is, ha erős háromfázisú áramforrásra csatlakoztatják, a legtöbb Type 2 rendszer nem képes 22 kilowattnál nagyobb teljesítményt továbbítani. A tényleges kábelkialakítás szintén más korlátozást mutat. A kábelekben használt rézvezetékek elsősorban a váltakozó áram hőhatásainak kezelésére lettek tervezve, nem pedig az 100 ampernél magasabb egyenáramú áramerősségek folyamatos vezetésére. Ilyen intenzív terhelés speciális hűtőrendszereket és sokkal vastagabb szigetelőrétegeket igényelne, amelyek egyszerűen nem szerepelnek a kábelekre vonatkozó IEC 62196-2 szabványban.
Ennek eredményeként a Type 2 kizárólagosan a 2. szintű váltakozó áramú töltés , optimalizálva az éjszakai, munkahelyi vagy célállomási töltésre – nem gyors feltöltésre. A Level 3 (DC gyors)töltőrendszerekkel ellentétben, amelyek teljesen kihagyják az OBC-t (on-board charger-t), és 50–350 kW teljesítményt szállítanak közvetlenül az akkumulátorba, a Type 2 a kölcsönös használhatóságot, a biztonságot és a költséghatékony integrációt helyezi előtérbe a meglévő váltóáramú infrastruktúrába.
A Type 2 töltők teljesítménykimenete az alapvető elektromos képletet követi: Feszültség × Áramerősség = Teljesítmény . A szabványos európai feszültségek – 230 V (egyfázisú) és 400 V (háromfázisú) – mellett az áramerősség válik a töltési sebességet meghatározó fő változóvá:
Gyakorlatban a tényleges teljesítményt három egymástól függő tényező határozza meg:
Például bár egy 63 A-es háromfázisú Type 2-es egység szerepel néhány ipari specifikációban, jelenleg egyetlen fogyasztói elektromos jármű sem támogatja. A gyakorlatban érvényes felső határ továbbra is 22 KW , összhangban a legkifinomultabb beépített töltőkkel, amelyek például a Kia EV6-ban, a Hyundai Ioniq 5-ben és a Polestar 2-ben találhatók.
A Type 2-es töltők teljesítményértékei papíron vonzónak tűnhetnek a plusz hatótáv tekintetében, de a gyakorlatban az energiabeszerzés valós kimenete jelentősen eltérhet. A jármű akkumulátorkezelő rendszere itt kulcsszerepet játszik: folyamatosan finomhangolja a töltés sebességét, hogy hosszú távon megóvja az akkumulátort. Ennek következtében a kW-ban megadott szép, kerek teljesítményszámok nem feltétlenül jelentenek pontosan ugyanannyi plusz kilométert óránként. A valós körülmények nagy mértékben befolyásolják az eredményt, és a vezetők gyakran tapasztalják, hogy a tényleges tapasztalatuk valahol az optimista becslések és a valóság között helyezkedik el.
A döntően befolyásoló tényezők közé tartoznak:
Mi történik tehát egy 22 kW-os Type 2 töltővel? Nos, ideális laborfeltételek mellett körülbelül 35 km/óra töltési sebességet biztosíthat egy közepes méretű elektromos jármű számára. A valóság azonban más képet mutat. Télen, illetve akkor, amikor már 80%-os töltöttség után próbáljuk elérni a maradék töltést, a sebesség gyakran 10–15 km/óra közé esik. A gyártók műszaki leírásai általában „legfeljebb” X km/óra kifejezést használnak, mivel ezek a számok a maximálisan elérhető teljesítményt tükrözik, nem pedig azt, amit a legtöbb ember nap mint nap tapasztal. Ez magyarázza, miért működnek ezek a töltők legjobban olyan helyzetekben, ahol az időzítés nem kritikus, és elegendő rugalmasság áll rendelkezésre. Egyszerűen nem alkalmasak arra az esetre, ha valakinek azonnali töltésre van szüksége.
Az elektromos járművek töltésére vonatkozó fő ipari szabványok az Észak-Amerikában érvényes SAE J1772 és az Európában alkalmazott IEC 62196 szabvány. Ezek a specifikációk szerint a 3. szintű töltés lényegében az, amit mindenki DC gyorstöltésnek vagy rövidítve DCFC-nek nevez. Ez a típus különleges, nagy teljesítményű töltőállomásokat igényel, amelyek 50–350 kilowatt egyenáramot tudnak szállítani. Az ezt megkülönböztető jellemző, hogy kihagyja a jármű beépített töltőegységét, és az áramot közvetlenül a telepített akkumulátorba juttatja. Az eredmény? A legtöbb jármű 20–40 perc alatt kb. 80%-os töltöttséget ér el, ami elég lenyűgöző eredmény lassabb alternatívákhoz képest.
Ezzel szemben, A Type 2-t általánosan 2. szintű váltóáramos (AC) töltésnek minősítik , működése hálózati forrásból származó váltóáramon (230/400 V) alapul. A jármű belső átalakítójára való támaszkodása fizikai és szabályozási korlátokat állít fel:
A különbség itt messze túlmutat a szóhasználaton. Valós hardverkülönbségekről beszélünk, arról, hogyan csatlakoznak a villamosenergia-hálózathoz, milyen biztonsági intézkedések vonatkoznak rájuk, és mely helyzetekben célszerű mindegyik típust használni. A Type 2 töltőállomások megbízható váltóáramot biztosítanak, amely jól skálázódik a mindennapi igényekhez. Általában olyan helyzetekben használják őket, amikor valakinek van némi szabad ideje, például éjszaka otthon, ebédidőben a munkahelyen, vagy akár bevásárlás közben a bevásárlóközpontban. Ezek az eszközök nem azért készültek, hogy versenybe szálljanak a DC gyorstöltőkkel sebesség tekintetében. A céljuk teljesen más: a kényelemre fókuszálnak, nem pedig a sürgős helyzetekre szánt gyors újratöltésre.
Mi a különbség a Type 2 és a DC gyorstöltés között? A Type 2 váltóáramot használ, és általánosságban lassabb, mint a DC gyorstöltés, amely közvetlenül nagyfeszültségű egyenáramot szállít az akkumulátorhoz gyors töltés céljából.
Használhatók-e a Type 2 töltők gyorstöltésre? Nem, a Type 2 töltők a Level 2-es váltóáramú töltésbe tartoznak, amely hosszabb idejű töltési folyamathoz, például éjszakai vagy munkahelyi töltéshez van optimalizálva, nem pedig gyors feltöltéshez.
Hogyan befolyásolja a jármű fedélzeti töltője a Type 2 töltést? A fedélzeti töltő alakítja át a Type 2 töltőről érkező váltóáramot egyenárammá az akkumulátor számára, így hatással van a teljes töltési teljesítményre és sebességre.
EN
